Tudom s nem sebezhet meg
Hozzámdobott szavaknak karcos éle.
Nem gondolkodom, miféle erő van tebenned, mi az mi visz
Magával engem is, át a bajokon,
S egyenes háttal tudok mindig
Körbenézni a romokon,
De jó ez. Jó hogy vagy nekem.
Jó, hogy erős kezed itt nyugszik rajtam,
S ha zuhannék, te megtartasz
Nehogy elnyeljen a durvaság
Feneketlen szakadéka.
S néha-néha, mikor feladnám a harcot
Zokogva, sírva-keseregve,
Szereteted ezüst vértként ül
Szavaktól meggyötört,
reszkető lelkemre.
S.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése