A következő címkéjű bejegyzések mutatása: me. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: me. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 11., szerda

Emlékezz:Vadnak születtél.




Az Aerosmith megtanította, hogy az álmaimat nem szabad feladni.

A Guns n Roses megtanította, hogy a szerelem átvészeli a hideg, novemberi esőket is.

Az AC DC megtanította, hogy hosszú az út a csúcsig, ha közben Rock n Roll-t is akarok.

Jimmy Hendrix megtanította, hogy a szerelem lila homály, amiben képtelenség gondolkodni.

 A Green Day megtanította, hogy az amerikaiak idióták.

A Muse megtanította, hogy ha nem vigyázok, kifutok az időmből.

A Nickelback megtanította, hogy a szíve mélyén mindenki Rocksztár akar lenni.

A Red Hot Chili Peppers megtanította, hogy bármikor előfodulhat, hogy híd alatt kell aludnom.

A Beatles megtanította, hogy néha hagyni kell a dolgokat.

A Rolling Stones megtanította, hogy sosem lehetek tökéletesen elégedett.

A Doors megtanította, hogy egyszer mindennek eljön a vége.

A Queen megtanította, hogy az élet üres valaki nélkül, aki szeret engem.

Led Zeppelin megtanította, hogy nem lehet venni lépcsőt a mennyországhoz.

A Metallica megtanította, hogy ha bízok magamban, semmi más nem számít.

Lenny Kravitz megtanította, hogy kell valaki, aki bízik bennem.

A Steppenwolf megmutatta, hogy vadnak születtem!

2010. november 2., kedd

Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.

2010. szeptember 19., vasárnap

2010. szeptember 13., hétfő

2010. április 27., kedd

"Senkisem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."

2010. április 10., szombat

Utálom leírni, de ebben magamra ismerek. Meg akarok változni. Meg fogok változni.


"Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetekben, de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért."
/ A nő ötször /

2010. április 2., péntek

Bényei József: Végrendelet


A világot úgyis ki kell bírni. 
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

2010. március 12., péntek

tanult reménytelenség? -lehet.-



Amikor az állatidomárok dolgozni kezdenek egy cirkuszi munkára szánt elefántbébivel, erős cölöpöket ásnak le a földbe, és egy lánccal kikötik hozzájuk a kis elefántot - nagyjából úgy, ahogy a kutyákat verik láncra -, hogy ne tudjanak elfutni. A még kiképzetlen elefántbébik zabolátlan természetüknek megfelelően eleinte megpróbálják eltépni a köteléket, hogy kiszabadulhassanak. Néhány hét elteltével azonban abbahagyják a lánc próbálgatását, megtanulják, hogy hiába küzdenek a fogvatartásuk ellen. Ahogy az állat nő, az idomár folytatja a "lecövekelését". Mire az elefántok olyan nagyok és erősek lesznek, hogy könnyűszerrel kitéphetnék a földből a cölöpöket, és kiszabadulhatnának a fogságból, addigra már régen feladták a dolgot. Megvannak győződve arról, hogy a cölöpök erősebbek, mint amilyenek valójában, és még csak meg sem kísérelnek kiszabadulni. A pszichológusok ezt a jelenséget nevezik "tanult reménytelenségnek".

A legtöbben alig különbözünk a cirkuszi elefántbébiktől. Még mindig a múlthoz béklyóznak bennünket a régi, idejétmúlt viselkedésmódok, amelyeket még akkor kényszerítettek ránk, amikor fiatalok és befolyásolhatók voltunk - arra hivatkozva hogy kicsik vagyunk. Közben elfelejtettük, hogy már nagyok és erősek lettünk, elég erősek ahhoz, hogy eltépjük a múlt láncait, és megválasszuk a saját sorsunkat. Nagy vagy és erős. Megszabadulhatsz a múlttól. Az leszel, aki és ami lenni akarsz.


Related Posts with Thumbnails