senkimáshoz...

most ilyen korszak van, ez már a harctér

nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél 

most már kisírom semmi nem riaszt el,
hogy én szeretlek, légy te bárhogy ezzel;
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról 

hozzád kimernék lépni önmagamból

/Falcsik Mari/