"...angyalok karolják át a szívét, úgy tartják, hogy szét ne repedjen...."

Egyszer fennt, egyszer lennt.Most duplán lennt.

A New York-i divathéten Naomi Campbell rendezett Haiti megseítésére egy jótékonysági divatbemutatót. A kollekció felvonultatásában részt vett a divatvilág fiatal üdvöskéje Agyness Deyn is.

De ezúttal a Burberry magassarkú és paltformtalpú fazonja kifogott a manökenen. Elesett, ezután azt tette, ami egy ilyen helyzetben a leginkább elfogadható : nevetett.

Ezekután felállt, tett néhány lépést, és ismét orrabukott nagy tapsvihart kiváltva. Feladta a próbálkozást és diplomatikusan úgy döntött, hogy megválik a lábbeliktől és mezítláb távozik a kifutóról.

Később a Twitteren közzétette, hogy " jobb lett volna, ha az első esés után lennmarad" és hozzátette, hogy "jajj a térdem".

A sors fintora, hogy a divatshow szervezőjének nevéhez -Naomi Campbellhez- fűződik minden idők egyik leghíresebb modellbotlása. Ugyanis 1993-ban egy Vivienne Westwood-bemutatón (Párizsban) fogott ki rajta egy extra magas sarkú és platformtalpú cipő.

De bájosan nevetve felállt és tovább sétált.

Úgy látszik igazuk volt a letűnt korok japán és kínai főúrhölgyeinek. Ők ezeknek a cipőknek az őseit, elődjeit minimum két szolga segítségével voltak képesek viselni a nagy sarok és talp miatt.

Lehet, hogy ezt szorgalmazni kellene a divatbemutatókon is? :P

Mert például a 2009-es tavasz-nyári kollekciókat felvonultató milánói divathéten, a Prada bemutatóján úgy hullottak a modellek "mint a legyek". Sokan a cipőket okolták a hiba miat, megint mások a csúszós padlót... De egy biztos: nem tett túl jó benyomást a vásárlókra, hogy a cipőkben még a modellek sem tudtak úgy megtenni 50 métert, hogy ne essenek el. Pedig nekik ez a szakmájuk.

itt megnézhettek egy-két fotót az esésekről: http://dlisted.com/node/28419/images/fallingprada7.jpg

A háború és a nők

A múltban amíg a férfiak háborúztak, addig a nők otthon tartották a "frontot".

A világháborúk idején megszületett a dolgozó nők fogalma, mely hozzájárult a női nem egyenjogúvá válásához. Hadiüzemekben, gyárakban, "férfi munkát" vállalva bizonyította a gyengébbik nem a szívósságát.

Mint mindenki, a nők is sokat szenvedtek a háborúk hatásaitól. Rengetegen vesztették el a családjukat, váltak özveggyé. Mindez hatásal volt a háború utáni időszakra, mivel a megcsonkított családot fennt kellett tartani, családfő, kereső férj nélkül. Kaptak ugyan járadékot a veszteségek után, de azok egy országban sem voltak olyan magasak, hogy kisegítő munka nélkül meg lehessen élni belőle. Továbbá nagy számban gyarapodott a rokkant feleségek száma, akik férjük csökkent keresete mellett szintén munka után néztek.

A háború után a gazdasági javak hatalmas pusztulása nagy drágaságot vont maga után a gazdasági világban. S többek között ez a nagy drágaság is terelte a férfiak feleségeit és lányait a munka útjára.

A nők nem csak a munkából vették ki a részüket, hanem sok esetben a közvetlen harcból is. Ha jól tudom, már az első vagy második világháborúban voltak női katonai századok. Továbbá sok esetben a hírszerzésben és háttér munkálatokban is segítkeztek a gyengébbik nem képviselői.

És nem utolsó sorban a nők feladata volt, hogy tartsák "fiaink" lelkében a reményt, leveleikkel és biztató szavaikkal. Erre tökéletes példa Marilyn Monroe koreai koncert-körútja a Koreai háború idején. Odautazott, hogy szórakoztassa, bíztassa és tartsa a lelket az amerikai katonákban.(és az egyik fellépésén kilógatták egy helikopterből!)

Ma már persze teljesen más a helyzet. A nők már szinte akadálytalanul képesek érvényesülni a világban. Közülök rengetegen válnak hivatásos katonákká és veszik ki a részüket a modern világ háborúiból.

Érdekesség, hogy a világháború idején a fronton lévő francia katonák soha sem kaptak szabadságot, ha csak meg nem sebesültek, és így volt köztük rengeteg, akik már több esztendő óta nem látták a feleségüket meg a gyermekeiket - nem éppen vidám dolog, de sok francia nő a lövészárokba is utána szökött a férjének, vagy a kedvesének. Számtalan ilyen kirándulás komoly következménnyel járt. Ezért elrendelték, hogy a lövészárkokban "tilos az asszony". Nem múlt el úgy nap, hogy ne kellett volna megbüntetni olyan népfelkelőket, akik nőt rejtegettek. (Mert hiába, a francia lövészárkokban, nincs német fegyelem...)

Így a fronton, az ellenséges tüzelés záporában rengeteg francia nő lelte halálát, ami francia nyelvterületen még ma is beszédtéma. Többnyire tréfálkoznak rajta, pedig talán csak egy jól ismert francia sajátságot tükröz, a lelki rugalmasságot, ami szívesen fordul az elme játékaihoz.

But don't forget:

WAR IS NOT THE ANSWER.

SO MAKE FASHION.

NOT WAR.